A TELEPÜLÉS FÖLDRAJZA

 

Tatárszentgyörgy Pest megye déli- a volt dabasi járás délnyugati részén fekszik. A Tatárszentgyörgyi földek ÉK- DNy-i irányban mélyen benyúlnak Bács- Kiskun megyébe, ahol Ladánybene, Kunbaracs, Kunadacs, Kunpeszér határolják. A település jellegét meghatározza, hogy a Dabast Ladánybenével és Örkényt Kunszentmiklóssal összekötő két út kereszteződésében fekszik. A 17. század óta a falu képe sokat változott, de eredeti jellegzetességeit, kettős keresztutcás, fésűs beépítésű szerkezetét- az északkeleti tengelyében kiszélesedő torkú utcával – máig megőrizte.

 

TALAJVISZONYOK, ÉGHAJLAT

 

A község területe síkvidéki jellegű, átlagos tengerszint feletti magassága 114,8m (legmélyebb pontján 98,03m, legmagasabb pontján 131,6m), tehát enyhén hullámos, melyen a száraz buckákat s a vizenyős laposokat egyaránt megtaláljuk. A nagyobb formációkon belül a homokos részeken futóhomok és a mezőgazdaságban jobban használható humuszos homok váltogatja egymást, a kötött részeken viszont a réti talaj az uralkodó. Arra a kisebb tájegységre, melyhez községünk tartozik, a szélsőségesen kontinentális jellegű éghajlat a jellemző, országos viszonylatban itt a legnagyobb az abszolút hőmérsékleti ingadozás. A hőmérséklet éves középértéke 10-15 oC, az éves átlagos hőingadozás 23-24 oC között mozog. A terület tehát csapadékban rendkívül szegény, amit tovább nehezít a szél párologtató hatása, a napfényben gazdag napok magas száma és az, hogy a hótakaró vastagsága és időtartama e régióban feltűnően alacsony. Mindez azt jelenti, hogy a gyenge talajviszonyokhoz kedvezőtlen éghajlati adottságok társulnak, ami jelentős mértékben meghatározza a gazdálkodás lehetőségeit és az itt élő emberek életfeltételeit.